A nárcisztikus zavarban szenvedőknek nincs szükségük külső megerősítésre, saját magukban lelik fel a gratifikációt, azaz nem bízzák másokra magukat, amikor biztonságot és önbecsülést keresnek. A gyengeséget és függőséget fenyegetően élik meg. A nárcisztikus személy meg akar felelni , ezért a halatom és presztízs foglalkoztatja, státuszra és felsőbbrendűségre törekszik. Fél az öndetermináció elvesztésétől, büszkén hivatkozik eredményeire, karrierista: hatalmasabb, szebb, gazdagabb és fontosabb akar lenni a többieknél. Lényegében nem az számít neki, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak, hogyan vélekednek róla, mert biztonsága talpköve az amit ő gondol magáról. Figyelmen kívül hagyja mások véleményét és standardjait, és elsősorban önmagában találja meg a kielégülést.
A nárcisztikus jelző többet jelent az egocentrikusságnál, vagyis az ilyen személyekre jellemző vágy- és szorongáshajtott viselkedésnél. Azt is jelöli, hogy túlértékelik magukat, érzelmeiket inkább önmaguk felé irányítják, másoktól viszont nemcsak elismerést, hanem önbecsülésük folyamatos "táplálását" várják el. A nárcisztikus személy arrogáns, társadalmi csoportja tagjait és a konvenciókat fölényesen kezeli, lenézi. Kevélysége, gőgössége együtt jár mások kihasználásával, mert kiválasztottsági, felsőbbrendűségi érzése ürügyén úgy érzi, természetes, amit másoktól követel, s ezért semmi hála nem jár. Tehát a nárcisztikus elemi felsőbbrendűségi és "megemelt" önértékelési illúziója azt a hitét táplálja, hogy elidegeníthetetlen és megfellebbezhetetlen joga van a "különleges bánásmódhoz". Jellemzője a a viselkedést és /vagy fantáziát átható nagyzásosság, az empátia hiánya és túlérzékenység mások velük kapcsolatos értékeléseivel szemben.
A nárcisztikusz személyiség főbb jellemzői:
1., kritikára, bírálatra dühvel, szégyen- és megalázottságérzésekkel reagál (még ha ezt nem is juttatja kifejezésre)
2., interperszonálisan kizsákmányoló: céljai elérése érdekében a többieket kihasználja
3., saját fontosságát nagyzásosan éli meg, azaz sikereit és tehetségét eltúlozza, vagy megfelelő eredmények hiányában is azt várja, hogy mint "különleges képességűre" figyeljenek rá.
4., azt hiszi, hogy nehézségei csakis rá jellemzőek, unikálisak, és őt csak egészen különleges emberek érthetik meg,
5., képzeletüket kitölti a korlátlan sikerességgel, hatalommal, csillogással, szépséggel vagy ideális szerelemmel való foglalatoskodás
6., kiválasztottsági érzésük van: elvárják, hogy egészen különleges bánásmódban részesüljenek, például, hogy nekik ne kelljen egy sort végigvárniuk, ha másoknak ezt kell tenniük
7., hiányzik belőlük az empátia, képtelenek felismerni és átélni, mit éreznek mások, és például csalódottak lesznek, meghökkennek, ha egy komolyan beteg barátjuk lemond egy találkozót
8., az irigység érzése szinte eluralkodik rajtuk
Viselkedésük jellemzői: nyugodtak, hűvösek és magabiztosak, elégedettnek és kiegyensúlyozottnak tűnnek, többségük azonban szerénytelen, hivalkodó, önhitt, sznob és arrogáns másokkal. Hiányzik belőlük az alázat, bevallottan önzőek és kicsinyesek, kizsákmányolóak. Gőgös, kevély önteltségük alaptalannak látszik.
Különleges bánásmódot és kiváltságos státuszt várnak el, s nem látják ennek irracionális és teljesíthetetlen voltát. Aki (elő)jogaikat megkérdőjelezi, arra dühösek lesznek. Gondolkodásukat nem korlátozzák, expanzívan fantáziálnak vagy racionalizálnak, hogy ne kelljen a valósággal és a mások véleményével szembenézniük. Kudarcaikat sikernek könyvelik el, önigazolóan okoskodnak, és leszólják azokat, akik nem fogadják el őket nagyszerűnek és értékesnek.
Élénk képzeletük is besegít abba, hogy általában jól érzik magukat, optimisták, jó a hangulatuk. A valóságot nagyzolva eltorzítják, és többnyire gondtalannak tűnnek, azonban igen gyorsan el tudnak kedvetlenedni, ingerlékenyek és bosszankodók, ha ismételt visszautasításban részesülnek. Ilyenkor megalázottnak és üresnek érzik magukat.
Nincs sok konfliktusuk, múltjuk talán túlságosan is kegyes volt hozzájuk: sokat vártak tőlük és meg is kapták ehhez a kellő bátorítást. Általában bíznak az emberekben és hisznek abban, hogy "jól mennek majd a dolgok". A valóság azonban időnként rettenetes, de még a hétköznapok realitásai is sokszor felbosszantják a nárcisztikust, ezért nem nagyon lelkesednek, ha "hozzájuk nem méltó dolgokkal" kell foglalkozniuk, s ilyenkor racionalizálnak vagy arrogánsan kivonják magukat. Ha sikertelenséggel, megalázó helyzetekkel találkoznak, vagyis ha a valóság nem kíméli őket, eleinte szégyen- és ürességérzéseik elől fantáziáikba menekülnek. Ha nem érik el céljaikat, megpróbálnak saját magukban örömet találni, de mivel nem tanulták meg az önkontrollt és a tárgyilagos valóságvizsgálatot, képzeletük hihetetlenül elragadja őket.
Amit nem képesek a fantáziájukban feldolgozni, azt egyszerűen elfojtják, helytállónak látszó kifogásokat és "bizonyítékokat" keresnek, hogy meggyőzzék magukat az igazukról. Gyenge lábakon álló racionalizációik azonban könnyen támadhatók és kritizálhatók mások által, és ilyenkor kerül alkalmazásra a projekció min védekező mechanizmus. Mivel hazugságaikról és következetlenségeikről nem képesek lemondani, és meg akarják tartani felsőbbrendűségi illúzióikat, könnyen mások ellen fordulnak, és saját önzésüket, irracionalitásukat azoknak tulajdonítják. Ezek azok a többnyire csak rövidebb epizódok amikor a nárcisztikus patolóia és sebezhetőség világosan megnyilvánul. Ez a védekező struktúra azonban nem szokott "összeomlani", inkább az a jellemző, hogy a másokat kihasználó magatartás és az intrapszichés manőverek adaptív értékűnek bizonyulnak, és elkerülhető velük a hosszabban tartó dekompenzáció.
Önmagukat folytonosan megerősítve, saját tehetségükben, "felsőbbrendűségükben" és "különlegességükben" bízva kísérlik meg elérni azt, amiért mások kemény erőfeszítéseket tesznek. A nárcisztikus nem függ másoktól. "Elég baj aztán neki" amikor rájön, hogy a világ nem egyedül belőle áll, és bizony kénytelen a valóságos emberközi kapcsolatok bonyodalmaival és kudarcaival szembenézni. Ezenkívül akármennyire is működik az önimádat, szüksége volna azért időnként a többiek "tapsára" is. Ezt persze a nárcisztikus minél kevesebb erőfeszítés és áldozat nélkül szeretné megkapni. A nárcisztikus nem erőlteti meg magát, sőt úgy érzi, hogy a "többieknek megtiszteltetés" a vele való kapcsolat, mert legalább annyi hasznot és örömet húznak ebből, mint ő. Gyakori, hogy dependens társat választ, aki nem vár tőle mást csak erőt és hűségnyilatkozatot. Sorsuk általában napfényesen alakul, de ebből a jóból másoknak nemigen jut. Mivel kiválasztottnak és sikeresnek érzik magukat, úgy gondolják, hogy rászolgáltak erre, és a többieknek az a dolguk, hogy kiszolgálják az ő igényeiket.
The Doctor
