Passzív-agresszív személyiségzavar

E személyiség rendszerint úgy alakul ki, hogy a gyermek bensővé teszi a szülői viselkedésminták következetlenségeit és kilengéseit, amit egyébként a saját bőrén tapasztalt. Az ilyen személyeknél megfigyelhető szeszélyes viselkedés hasonló az olyan kisgyerekéhez, akik próba szerencse alapon ismerkednek a világgal, s különböző tevékenységeket és stratégiákat próbálnak ki, remélve, hogy egyik-másik sikeres lesz.

E személyiség lényeges tulajdonsága, hogy ellenáll a teljesítendő társadalmi és foglalkozási követelményeknek, s az ellenállását inkább közvetett módon fejezi ki. Komoly mérvű, állandósult tehetetlenség látszatát mutatja, még akkor is ha módja volna a hatékonyabb és önérvényesítőbb viselkedésre. Hajlamos a halogatásra, rágódásra, makacsságra, a szándékos, "használhatatlanságra" és a "feledékenységre". Gyakran dependens és önbizalomhiányos. Jövőjét borúsan látja, de nem ismeri fel, hogy nehézségeinek éppen a magatartása az oka.
A passzív ellenállás mögött ingerült kedélytelenség, morozitás, elégedetlenkedés, alkalmatlankodás, és hiba- kifogáskereső pesszimizmus jellemzi magatartásukat. Örökös ellentmondásukkal és rosszkedvű panaszkodásukkal nemcsak korlátozzák, hanem el is nyomják mások jókedvét, s már szinte a jelenlétükkel demoralizálják a többieket.
Kínozzák magukat és elégedetlenek, de másokkal sincsenek sosem megelégedve. Mindig megtalálják a dolgok árnyoldalát, ha egyedül vannak társaságra vágynak, ha társaságban vannak, egyedül szeretnének lenni. Ha ajándékot kapnak úgy érzik leköteleződtek, ha nem kapnak semmit, sértve és elutasítva érzik magukat. Úgy élik le az életüket, mintha örökké meg lennének sértve.

Általában jegesen hűvösek, egoisták, morózusak és kötözködők. Néha kifejezetten ingerlékenyek, ellenkezésre hajlanak, rosszindulatúak és könyörtelenek tudnak lenni. Keservesen pesszimisták és szinte örülnek, ha a dolgok rosszul mennek. Senkinek sem kívánnak jót.
Jellemzőjük, hogy passzívan provokatív viselkedésükkel megbénítanak másokat. Mindenáron ki akarják hozni a "rosszat" a másikból, hogy igazolva lássák, miért gyűlölik őt annyira. E provokáció alapja a mély csalódás a szeretetben. Ha agressziójukat bűntudatuk vagy mások bosszújától való félelem legátolja, dependens helyzetbe kerülnek.

A passziv-agresszív személyiségzavar akkor állapítható meg, ha legalább öt jellemző fennáll:
1., a teendők elvégzését halogatja, nem kezd bele abba, amit meg kell tennie, vagy nem fejezi be határidőre
2., mogorva, ingerült vagy veszekedős, ha arra kérik, hogy tegyen meg olyasmit amit nem akar megtenni
3., szándékosnak tűnően lassan dolgozik, vagy rosszul végzi el a dolgát, ha olyan feladata van, amit valójában nem akar elvégezni
4., indoklás nélkül tiltakozik, mert szerinte mások tőle el nem várható igényeket támasztanak vele szemben
5., kötelezettségeit elmulasztja, és arra hivatkozik, hogy "elfelejtette" azokat,
6., úgy hiszi, annál sokkal jobb munkát végez, mint ahogy azt mások vélik és értékelik
7., nem fogad el olyan javaslatokat, amelyek arra irányulnak, hogyan lehetne produktívabb
8., úgy akadályozza mások erőfeszítéseit, hogy a munkából ráeső feladatot nem végzi el,
9., indokolatlanul és igazságtalanul kritizál és gúnyol tekintélyhelyzetben lévő személyeket.

Klinikai kép: ezen személyiségzavarban szenvedők nem folyamatosan mutatják a leírt tulajdonságokat. A legtöbbjük ugyanis általában "normálisan" viselkedik, vagyis a viselkedésük megfelel a környezet reális elvárásainak. Mindnyájan tudunk kedvetlenül nyakas lenni néha, azonban ami megkülönbözteti a passzív-agresszív személyiséget, az az, hogy "túl könnyen" és meglehetősen rendszeresen vált át a dacos ellenállásra.

A személyiségzavar legjobban a viselkedés és hangulat gyors váltásaival jellemezhető. Többnyire hektikusak, izgágák, kiegyensúlyozatlanok, és érzelmeikben is szélsőségesek. Könnyen felbosszanthatók, csekélységek miatt morgolódnak, s könnyen váltanak át ellenálló, konok viselkedésre. Kudarctűrésük általában gyatra, többnyire állandóan türelmetlenek és ingerlékenyek, hacsak a dolgok nem mennek nagyon jól. Egyik pillanatban zavarodottak és kétségbeesettek, majd hirtelen bosszússá, dacossá és szemrehányóvá válnak. Máskor lelkesek és vidámak, de ez nem tart sokáig, s rövidesen újra keserűnek, kritikusnak, és irigynek mutatkoznak. Féltékenyek mások jószerencséjére, kötözködőek, könnyen felbosszantja őket a legapróbb figyelmetlenség vagy sérelem. Érzelmeiket látszólag könnyen kinyilvánítják. Idegesek, impulzívak, egyesek könnyen sírnak és bűntudatosak, mások viszont a legkisebb provokációra dühösek és támadóak. Impulzív, kiszámíthatatlan és gyakran explozív reakcióik miatt mások nemigen érzik jól magukat a társaságukban, nehéz velük tartós és kellemes kapcsolatot létesíteni. Néha ugyan lelkesen szociábilisak, és mélyebb érzelmeket is mutatnak, többnyire azonban ingerültek, hirtelen mogorvák és sértettek lesznek, és "undokul" viselkednek.

Önjellemzés, panaszok: Többnyire nagyon érzékletesen képesek leírni szubjektív diszkomfortjukat, de ritkán hajlandóak feltárni vagy beismerni annak gyökereit. Érzékenységükről és nehézségeikről beszélgetve nem ismerik el, hogy ezek a belső konfliktusaikra és ambivalenciáikra utalnak. Az önvallomásokban egyrészt a személyes alkalmatlansággal, testi panaszokkal és bűntudatos érzésekkel való foglalatoskodás, másrészt a másokkal szembeni neheztelés, frusztrációk és csalódások felsorolása szerepel. Nyomorúságos életükről, aggodalmaikról, keserűségükről, kiábrándulásaikról, idegességükről panaszkodnak, s bár legtöbbjük szabadulni szeretne a problémáktól és a rossz érzésektől, mégis úgy látszik, képtelenek vagy nem is akarnak megoldást találni. Többnyire úgy érzik, hogy a sors csapdába ejtette őket, nekik "semmi sem jön össze". akármit kívánnak, az sose sikerül. Heves irigységet éreznek mások "könnyű élete" miatt és/vagy cinikusan leszólják, amit mások elértek, pedig ők is ugyanerre vágynak. Úgy érzik nem a szerencse fiai, mert semmi sem sikerül nekik, becsapták és magukra hagyták őket. Szándékaikat és tetteiket félre értették, ezért keserűen csalódottak. Szembenállásuk kedvtelen dacosságuk és pesszimizmusuk szerintük nem más,mint a másoktól elszenvedett figyelmetlenségek és sértések következménye. A bűntudat és a másokkal szembeni neheztelés közötti ambivalencia áthatja gondolataikat és viselkedésüket.

A passzív-agresszív személy passzív és dependens akar lenni, és úgy hiszi, hogy ő igenis erre hivatott. Szerinte másoknak az a dolguk, hogy gondját viseljék és szükségleteit kielégítsék. A döntéseket is el akarja kerülni, ugyanakkor "kötelességének érzi" hogy a másod döntései miatt panaszkodjék. Jellemzően úgy is hiszi, hogy passzív-agresszív viselkedése természetes és indokolt. Úgy véli, hogy a közvetlen és leplezetlen önkifejezés nem szerencsés, mert a többiek majd nem veszik őt figyelembe, csalódnak benne, sőt esetleg meg fogják büntetni. A neheztelő-bosszankodó alapállást a kudarcok csak erősítik. Szélsőséges esetben a beteg szinte ráérez mások legrosszabb tulajdonságaira, és úgy követi el a hibákat, hogy a bekövetkező reakció miatt valóban áldozatnak érezhesse magát. Az állandó neheztelés mellett az ilyen ember nem hisz abban, hogy bármi újat is érdemes volna megpróbálni, mert "úgysem használ semmin".
Siker keresése helyett az a célja, hogy mások eltaszítsák, vagy valamiképpen bosszút tudjon állni. Ez hozza létre azt az elképzelést, mely szerint fontos másoknak ellenállni.

Lelki egyensúlyuk bizonytalan, mert a jövőt képtelenek következetes és kiszámítható módon látni, emiatt állandó bizonytalanságban élnek. Frusztrációjuk és konfúziójuk könnyen vált át dühbe és méltatlankodásba, s elég gyakran támad bűntudatuk, ami többnyire haragjuk semlegesítését szolgálná. Gondolkodásukat ambivalencia jellemzi. Sokszor cselekszenek elhamarkodottan, a pillanat nyomásának engedve.

The Doctor