Dependens személyiségzavar

A dependens személy számára elemi módon fontos a többiek egyetértése és szeretete, és annak az érvényesítése, hogy mások kedvében járjon. A személyiség gravitációs központja nem önmagukban, hanem másokban van. Magatartásukat azokéhoz igyekeznek illeszteni, akiktől függenek, és szeretetkeresésük arra készteti őket, hogy a másokat zavaró vagy gondolataikat és érzéseiket tagadják. Semmiképpen sem szeretnének agresszívnak tűnni. Magukra maradva szinte megbénulnak, s folytonosan garantálva akarják érezni, hogy nem hagyták őket magukra. Különösen érzékenyek az egyet nem értésre, s a kritikát rombolónak érzik.

Hajlanak önmaguk és teljesítményük lekicsinylésére. Önbecsülésüket nagyjából a többiek egyetértése és támogatása határozza meg. Mivel nem képesek önmagukat a biztonság és a gratifikáció fő forrásaként kezelni, úgy kell berendezniük az életüket, hogy környezetüktől folytonos megerősítést és támogatást kapjanak. Emiatt aztán ki vannak téve mások kényének-kedvének, és ha úgy érzik, hogy elveszítették azok szeretetét, akiktől függenek, szorongva élik át az öndetermináció igényének súlyát. Az önvédelem érdekében egyhamar alárendelik magukat mások akaratának, vagy megpróbálnak annyira kedvesnek mutatkozni, hogy lehetetlen legyen elutasítani őket. Túlzottan megalázkodóak, udvariasak, egyetértők, szelídek. Csüngő gyámoltalanság és támogatás-megerősítés utáni sóvárgás jellemzi őket.

Amellett hogy elvárják a szeretet és elfogadás jeleit, folyamatosan ilyen igényeket támasztanak másokkal szemben. Tagadják egyéniségüket, lemondanak vágyaikról. Nemritkán még visszaélésnek és megfélemlítésnek is alávetik magukat, csakhogy izolációt, egyedüllétet és az elutasítottság rémét elkerüljék. Üresnek és bénának érzik magukat, ha elutasítják őket, és egészen egyszerű feladatok vagy rutindöntések esetén is mások irányítását igénylik. Sokan közülük egy mindenható "mágikus segítőt" keresnek, olyan partnert, akiben feltétlenül megbízhatnak, aki megvédi őket a felelősség válallalástól és az élettel való magányos szembenézéstől. Ha találnak ilyen társat, egészen jól képesek működni; szociábilisak, melegséget, szeretetet és nagyvonalúságot mutatnak. Azonban ha ez a támogató kapcsolat megszűnik, visszavonulnak és feszültté, kétségbeesetté válnak, elveszettnek érzik magukat.
Ugyanakkor a dependens személyiségzavar jól kezelhető, gyógyítható.

Dependens személyiségzavart akkor lehet megállapítani, ha a tünetek közül legalább öt jelen van:
1., a mindennapi döntéseket képtelen mások buzdítása vagy részletekig menő tanácsai nélkül meghozni.
2.,a legtöbb fontos döntést átengedi másoknak, például azt, hogy hol éljen, milyen állást vállaljon, stb.
3., akkor is egyetért másokkal, ha azt hiszi, hogy tulajdonképpen nincs igazuk, mert fél az elutasítástól
4., nehezen képes kezdeményezni, "saját szakállára" megtenni dolgokat
5., hogy mások szeretetét elnyerje, olyan dolgokra is vállalkozik, amelyek kellemetlenek vagy megalázóak számára
6., egyedül kényelmetlenül és kiszolgáltatottan érzi magát vagy "nagyon messzire megy" hogy elkerülje az egyedüllétet
7., kifosztottnak és kiszolgáltatottnak érzi magát, ha szoros kapcsolatai véget érnek
8., kritikától és elutasítástól könnyen megsértődik

Viselkedési jellemzőik:
Karakterisztikusak, már a testtartásuk, a hanghordozásuk, a modoruk is. Együttműködők és egyetértők, nem asszertívek, kerülik a zajos és mozgalmas helyzeteket, és nem szeretnek a figyelem középpontjába kerülni. Mentegetőznek, alázatoskodók, szívélyesek és gyengédek. Emögött az elfogadás és egyetértés utáni vágyuk sejthető, ami aztán stresszhelyzetben meg is jelenik. Olyankor gyámoltalanok és kapaszkodók. Nemritkán enyhén depressziós a hangulatuk, és kapcsolataikban sokszor önfeláldozók.

Énkép, panaszok:
A körülöttük lévő problémákat nem akarják észrevenni. Naivak, a dolgok jó oldalát szeretik csak látni. Nem igazán tudják élvezni az életet és gyakran elbizonytalanodnak, elcsendesülnek, s némán szenvednek. Önmagukat belátónak, kooperatívnak tartják, törekvéseiket szerénynek érzik. Azonban alkalmatlansági és bizonytalansági érzéseik nagyon kifejezettek. Hibáikat felnagyítják, önmagukat lebecsülik. Ez gyakran mint stratégia azt szolgálja, hogy biztosítsák őket az ellenkezőjéről, vagyis hogy nem értéktelenek és szerethetőek.

A dependenciát három egymással szoros kapcsolatban álló dimenzió jellemzi a legjobban:
1., szoros kötődés és erős érzelmi kiszolgáltatottság másokhoz, így gyakran olyan kapcsolatokban is bennmaradnak, amelyben nem bánnak jól velük
2.,a társas helyzetekben megnyilatkozó önbizalomhiány melyhez gyakran szubmisszív viselkedés társul.
3., az autonómia utáni vagy az autonómia elkerülésére irányuló vágy. Akik elkerülik az autonómiát, azt szeretik, ha mások döntenek helyettük, mert egyébként határozatlanok és saját felelősségükre nehezen kezdeményeznek vagy visznek végbe dolgokat. Gyakran kérnek tanácsot, útbaigazítást, ezáltal választási-döntési szabadságukat mások akaratának alárendelik.

Gyengeségükre hivatkozva felmentik magukat a felelősség alól. Önmaguk lekicsinylésével és túlzott szerénységgel próbálják mások figyelmét és együttérzését elnyerni. Szociabilitásuk és jó természetük sokszor azt eredményezi, hogy a többiek lenézik őket. Nagy problémájuk, hogy önmagukból kevés erőt képesek meríteni, tehetetlennek és bátortalannak érzik magukat.

 The Doctor