Véres történelem 1/2.

Ha azt gondoltuk, a bűnözés elleni harc még gyermekcipőben járt, mikor nem tudtak a DNS-ről, nem ismerték az ujjlenyomatot és a ballisztikát, akkor gondoljuk csak el, milyen lehetett egy nyomozás az ókorban és a középkorban, mikor tetszések szerint vádolhattak másokat és a "nyomozók" is ugyanilyen szubjektíven álltak az ügyhöz? Ennek megismerésében segítek egy kicsit a kriminalisztika és az ehhez kapcsolódó tudományágak történelmének leírásával.

Kezdjük talán a legelején, a kriminalisztika védőszentjénél, Szent Tamásnál. Az apostol addig nem hitt el semmit, amíg nem látta a saját szemével, ezért is nevezik 'hitetlennek'.

Boszorkánysággal gyanúsított nő megkínzása

Az évek során rájöttek az emberek, hogy nem szabad ész nélkül öldökölni, rabolni, fosztogatni, ezért szabályokat alakítottak ki, hogy elkerüljük az állattá válást, miközben még mindig a társadalomban élünk, és megvédjük az ártatlanokat, elkapjuk a bűnözőket. Bár az 'ártatlanok megvédése' nem mindig úgy alakult, ahogyan sokan gondolták.  Sokszor alaptalanul vádoltak embereket, akiket megkínoztak, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük, nem érdekelte őket, hamis-e, mert el akarta kerülni a további szenvedés, a lényeg, hogy vallomást tett. Nem a bizonyítékok, vagy a tanúk vallomása alapján döntöttek, hanem a gyanúsított személy életvitele alapján. Szerepet játszott benne a vallása, a munkája, elhelyezkedése a társadalomban és sok más tényező, amik miatt bűnösnek nyilvánították. 

Törvényszéki eljárások már az ókorban is voltak. Az egyik legkorábbi, feljegyzett boncolást Antistius végezte (római fizikus) aki azt vizsgálta, Julius Caesar testét ért 23 tőrdöfés melyike volt a végzetes.

Néhány ókori kínzás:

- Babilonban levágták az lábakat, ajkakat és az orrot, vagy kibelezték, esetleg kivágták az áldozat szívét.

- Perzsáknál a halálra ítélt személyt hamuval teli szobába állították, aki vagy megfulladt, vagy belesüppedt.

- Karóba húzás nagy divat volt. 2-3 méteres kihegyezett nyársat a személy végbelén keresztül fokozatosan elvezették a gerincoszlopa mellett és általában a lapocka, vagy a nyak mellett jött ki. Az áldozat több napig is életben maradhatott, mert elkerülték a létfontosságú szerveket.

- Bevarrták a húgycsövet borivás előtt, Tiberius császár idejében

A legelső feljegyzett törvényszéki nyomozás a középkori Kínában került leírásra, ahol a kötetben összefoglalták a halál okát, nyomokat sebeket, és a körülményeket.

A középkorban jelentősen közrejátszott a szubjektivitás a nyomozásban. Másképp álltak hozzá, a sértett rangjánál (királyi, egyházi, nemesi, szegény) és a helyszínek alapján (város, falu). Istenítélet akkor hajtottak végre, ha nem voltak tanúk, nem tudták kideríteni az igazságot, vagy éppenséggel a bíró nem foglalkozott vele annyit és Istenre bízta a döntést. Az istenítélet köszönőviszonyban sem állt a valódi igazságszolgáltatással, de leírnék pár 'próbát', amikbe legtöbbször belehaltak.

- Tűzpróba: a gyanúsítottnak tüzes vasat kellet fogni és néhány lépést megtennie. Bekötötték a sebeket és ha a seb nem gennyedt be pár nap alatt, akkor ártatlan. A nemesek választhattak maguk helyett egy személyt. (Ha elfertőződött, olyan súlyos volt, hogy belehaltak)

- Vízpróba: az összekötött embert mély vízbe dobták, ha bűnös volt, feljött és a víz felszínén lebegett, ha pedig ártatlan akkor megfulladt.

- Ha nem tudták eldönteni két személy közül, akkor kereszt elé kellett állniuk felemelt kezekkel, és aki először leengedte, az volt a bűnös.

Ez csak néhány a sok közül, az emberi butaság határtalan, mindenfélét kitaláltak.

Akit ez jobban érdekel, tudom ajánlani a keszthelyi Horrorárumot, ahol a kínzómúzeum középkortól elkezdve bemutatja a kínzási, kivégzési módszereket.  Amikor én jártam ott, hatalmas meglepetés ért, mondhatni  kerülöm az ilyen helyeket.


White Collar