Véres Történelem 2/2.

A kínzásokat, próbatételeket egy jóval emészthetőbb téma követi, ahol a gyilkosnak nem kellett közvetlen kapcsolatot teremtenie az áldozattal, kevesebbet fondorlatra volt szükség a nyomok eltüntetéséhez és alig tudták kimutatni a halál okát, mert hatalmas újdonságnak számított, mellesleg nem rendelkeztek akkoriban megfelelő szerkezetekkel sem, ami segített volna felderíteni a gyilkost. Ez pedig nem más, mint a méreg.
Leginkább a reneszánszban volt jelen, de már az ókorban is használták észlelhetetlensége miatt. 18-19. században patikában is kapható volt néhány (gyógyászati okok) és rengeteg állt rendelkezésre, amiből a tettes ínye szerint válogathatott, akár keverhetett is, hogy mennyire legyen hatásos. Nehezen tudták eldönteni, hogy szándékos volt-e, vagy véletlen, mert rengeteget használtak gyógyászati célokra is, sokszor pedig túladagolták, ami halálhoz vezetett. Az orvosok is megdöbbenve tapasztalták, hogy az elásott koporsó kihantolása után a testben, és annak környékén arzént találtak, ezáltal sok ártatlan embert gyanúsítottak meg, miközben az a földből szivárgott bele. Orfila (spanyol orvos) adta ki az első, mérgekkel foglalkozó könyvet, Értekezés a mérgekről címmel.

Bertillon által kidolgozott módszer használata

Európai jogrenddel (a gyanúsított mindaddig ártatlannak van tekintve, ameddig nem találnak kétséget kizáró bizonyítékot) már vissza tudták fogni az ártatlan személyek elítélésének létszámát és csökkentették ezek halálát is.
Első lejegyzett tudományos nyomozás Kirkcudbright-ban történt (1786), ahol egy elvágott torkú terhes nő esetét vizsgálták. 19. században előjöttek az olyanok, mint a Bertillon-féle módszer, ahol fizikai mennyiségek alapján azonosították a tettest (pl. karok hossza, jobb fül hossza, szem színe...) és a frenológia. Más néven koponyatan: a koponya és az arcvonások alapján határozta meg az emberek bűnözési hajlamait, később ebből alakult ki a fajegészségtan.
1870-es években William Herschel fejlesztette ki az ujjlenyomat használatát, amikor az indiai bennszülöttek neve és aláírása mellé rányomta ujj- és tenyérlenyomatukat, hogy azonosítsa őket, de ezt már az ókori kínaiak is használták. Később dr. Henry Fauld döbbent rá arra, hogy ezt fel tudják használni a bűnözés elleni harcban, de csak a 19. század végén fogadták el a vizsgálatot megbízható és gyakorlatias megoldásnak.

Első magyar kriminalisztikai feljegyzés:
1897-ben, Endrődy Géza (csendőr főhadnagy)  írta meg A bűnügyi nyomozás kézikönyve a m.

kir. csendőrség, városi és járási rendőrhatóságok, valamint vizsgálóbírák, királyi ügyészségek

s általában a bűnügyekkel foglalkozó egyének részére címmel. Illusztrációkkal is ellátta, de felhasználta Grosz János művét is, hogy létrehozhassa. A könyvet 1898-ban Budapesten másodszor is kiadták és nagy hatással volt a magyar bűnüldözésre, és ennek közgondolkodására. 


White Collar